0
James Patterson - Gabrielle Charbonnet: Máris hiányzol!
Sundays at Tiffany's, 2008
Kiadó: Pioneer Books, 2011
Oldal: 246
Fordító: Leyrer Ginda

Jane Margaux magányos kislány. Édesanyja, a rendkívül sikeres és mindenható Broadway-producer, mindössze hetente egyszer szakít rá időt: vasárnaponként elmennek fagylaltozni, majd megcsodálják az ékszereket a Tiffanyban. Jane-nek csak egyetlen barátja van, a jóképű, jó humorú, a harmincas éveiben járó Michael. A férfi tökéletes. Ám a kislányon kívül senki sem látja és nem is hisz a létezésében. 
Michael azonban nem maradhat örökké vele, a 9. születésnapján elhagyja Jane-t, megígérve, hogy a kis barátnője hamarosan elfelejti őt. Mert a képzeletbeli barátoknak ez a sorsuk. Jane azonban sosem felejti el. És két évtized múltával is ugyanolyan magányos, mint gyermekként volt. Hiába lett belőle sikeres drámaíró, az anyja továbbra is zsarnok módon rátelepszik az életére. Aztán egy napon találkozik valakivel, aki jóképű, jó humorú és a harmincas éveiben jár. A férfi tökéletes. A neve – Michael… Felülmúl minden képzeletet, hogy miért kell a két fiatalnak újra találkoznia ebben a nem mindennapi történetben.
A világ legsikeresebb írójának számító James Patterson váratlan események és megkapó érzelmi fordulatok sorával mutatja meg a szeretet időtlen és lehetetlent nem ismerő erejét.


Mi is volt valójában egy képzeletbeli barát kötelessége? 
Az, hogy megkönnyítse a gyerekeknek az eligazodást ebben a világban, és velük legyen, hogy ne érezzék magukat olyan magányosnak és ijedtnek. 
Munkarend? 
Bármikor velük kellett lenni, ha szükségük volt rá. 
Milyen előnyökkel járt egy ilyen „állás”? 
Azzal, hogy hihetetlenül őszinte barátság alakult ki a képzeletbeli barát és a kisgyerek között. Ami mindent megért. 
És hogyan illett bele a képzeletbeli barát a nagy kozmikus rendbe? 
Nos, erre a kérdésre soha senki nem válaszolt neki.
A regény egy igencsak különös barátságot mutat be... Olvastam pár Patterson könyvet, de azok más témát érintettek. Aki ismeri az író és társai munkásságát az tudja, hogy könyveikből előszeretettel készítenek filmeket és sorozatokat. Mint például az 'Alex Cross' és a 'Women's Murder Club' történetei, amik a krimis vonalat erősítik. A 'Suzanne naplója' inkább Nicholas Sparks regényeihez / filmjeihez hasonlít. Hogy ennél a könyvnél, mennyit adott bele Charbonnet mellett, azt nem tudom... de a végeredmény tetszett.
Ha szeretünk valakit, akkor attól sosem szakadunk el.
Ha szereted a romantikus könyveket, akkor ez is tetszeni fog. A többieknek nem hiszem.
Bevallom hősiesen, hogy küzdöttem a könyvvel, de nem azért mert rossz volt. A 67. fejezet körül már olyan óriási gombóc volt a torkomban, hogy csak na! 
Nem is emlékszem mikor volt hasonló érzésem könyv olvasása közben. Talán évekkel ezelőtt... így muszáj volt beleolvasnom a végébe, hogy megtudjam mi lesz.
Most először értette meg, mit is jelent valójában a mondat: az élet olyan igazságtalan. Azért van itt, hogy még több irgalmasságot tanuljon? Ha így áll, akkor az piszok nagy szívás, mert már így is majd meghasadt a szíve a részvéttől és a szánalomtól.
A téma teljesen új volt nekem. Képzeletbeli barát? Nofene. Annyira valóságosan, hihetően van ábrázolva a képzeletbeli barát karaktere, így egyáltalán nem volt furcsa ilyesmiről olvasni. 
Adott egy szőke hajú, imádnivaló, magányos gazdag kislány, aki képzeletbeli felnőtt barátjával tölti minden napját New York-ban. Rajta kívül szinte senkije sincs, ezért túlontúl is ragaszkodik hozzá. Az elvált szülei szeretik őt, de anyja csak a karrierjével törődik, az apja pedig csak az új barátnőjével. 
Michael nem egészen ember, de angyal sem - ő csak egy barát. Jane legjobb barátja. Aztán a 9. születésnapján egymás után érik a meglepetések. Megtudja, hogy csak egy bizonyos korig kíséri kis védenceit, aztán örökre eltűnik az életükből, sőt az emlékezetükből is. De Jane valamilyen okból kifolyólag nem felejti el, és évtizedekkel később egy nap a régi megszokott kedvenc helyükön újra találkoznak.
Egy történet arról, miként lesz barátságból szerelem...  
A két főszereplőt nagyon megkedveltem, s bár a történet aranyos, meseszerű kisregény, de tartogat egy-két meglepetést a végére. Vivienne és Hugh karaktere idegesített egyedül a regényben, persze tudom kellenek a negatív karakterek is.
A vége talán lehetett volna kicsit részletesebb, és volt benne egy-két nyakatekert mondat... de ezen gyorsan túlléptem. A magyar címválasztás viszont szerintem tökéletes lett.

Mint kiderült film is készült a könyvből a Lifetime jóvoltából: Sundays at Tiffany's címmel. Nagyon sok mindent megváltoztattak benne, ez már az ajánlóban is jól látszik, így nem szerencsés összehasonlítani a kettőt, de én kíváncsi lettem rá. 
Szereplők: Alyssa Milano, Eric Winter, Ivan Sergei, Stockard Channing  Online filmnézés

Megjegyzés küldése

 
Top