2
J.R. Ward: Újjászületett szerető 
Fekete Tőr Testvériség #10
Lover Reborn, 2012
Kiadó: Ulpius, 2012
Oldal: 652
Fordító: Lukács Lászlóné

Folytatódik J. R. Wardnak a Fekete Tőr Testvériségről szóló regénysorozata: az egyik vámpír harcos átlépi az életet a haláltól elválasztó határvonalat, ezzel a sötét fantáziák és még sötétebb vágyak erotikus világába kerül.
Várandós felének tragikus halála óta Tohrment csak árnyéka önmagának. Testileg megtörve, lelkileg szinte megsemmisülve kerül vissza a testvériség házába, egy bukott angyal, Lassiter segítségével. Miután kicsit megerősödik, újult erővel veti bele magát a harcba, és nem sejti, hogy ismét szörnyű végzet leselkedik rá.
Álmában Tohr egyre többször pillantja meg elvesztett szeretteit, akik egy hideg, elszigetelt világban, a Köztesben vegetálnak. Megmentőjéhez, a bukott angyalhoz fordul, hogy segítsen nekik végre az Árnyékba jutni. Amikor azonban Lassiter elmondja neki, hogy az egyetlen megoldás az, ha újra beleszeret valakibe, Tohr biztosan tudja, hogy mindnyájukra szörnyű vég vár…
Ekkor azonban találkozik egy nővel, akinek hozzá hasonlóan keservesen alakult az élete. Tohr naponta vívja élet-halál harcát az alantasokkal, ráadásul felbukkan egy új ellenség is, aki a király életére tör, mindeközben pedig igyekszik ellenállni a lassan-lassan kialakuló szerelemnek és szenvedélynek… Vajon képes lesz megbékélni, és végleg elengedni a felét, hogy mindannyian nyugalomra találhassanak?
Csaknem kétszáz év házasság után Tohr pontosan tudta, hogyan veszekszik egy csökönyös harcos és egy hirtelen haragú nő. Milyen nevetséges, hogy attól kezdett nosztalgiázni, ahogy John és Xhex egymással kakaskodott.


A sorozatsorrendet kihagyom, mert azt álmából felébredve is tudja szinte már mindenki ;)
Egyértelmű volt, hogy idén Ward karácsonyom lesz. Egyrészt örültem neki, másrészt viszont borzasztóan sokat kellett várni a magyar megjelenésekre! Voltaképpen elég nehéz szavakba önteni azt az érzést, ami olvasás közben kavargott bennem. Már három napja itt ülök a bejegyzés felett és csak írogatom a vázlatpontokat, de olyan nehezen áll össze egy egésszé. Olvasható és értelmes egésszé.
Egyszerre voltam szomorú és vidám is. Néhol haragudtam a szereplőkre (meg Wardra), néhol meg nagyokat kacagtam rajtuk, majd velük együtt. Lekötött, néhol pedig már szinte kapartam a falat, hogy milyen hosszú ez a könyv. Bele is lestem többször a végébe, aztán meg a szívem szakadt meg amikor tényleg vége lett. Részben e kettősség miatt is lett nagy kedvencem az Újjászületett szerető. Csak pár eseményre térnék ki, nem célom az egész könyvet szétszedni, elárulni.
Fantasztikus.
Felvette a szalvétáját, kirázta a bonyolult hajtásból, majd...
Látta, hogy mindenki őt és Sen'kit nézi. A testvérek. A feleik. Még a hűségesek is, akik tálalni készültek.
- Mi van? - dörrent rájuk, és az ölébe terítette a damasztanyagot.
Éééééééés, ekkor döbbent rá, hogy nincs rajta póló, Sen'ki pedig nem tette fel a fejére a csuklyát.
Nehéz volt megmondani, melyikük kapott nagyobb figyelmet. Valószínűleg Sen'ki, mert a többiek még sosem látták úgy, hogy ne lett volna eltakarva az arca...
Tohr és Sen'ki/No'One/Autumn: Már John könyvében, Darius naplóbejegyzéseit olvasva is érezhető volt egyfajta érzelmi kötelék közöttük. Vagy csak nekem? Ahogy Tohrment nevezte, olyanok voltak ők hárman, mint egy család. Ezért is tudtam nagyon könnyen túllépni azon a tényen, hogy Sen'ki előtérbe került, míg Wellsie szép lassan elhalványult. Tohr kicsit talán túl sokáig áltatta magát. Néhol nem is értettem őt, mintha az egyik vállán egy ördögien kötekedő, míg a másikon egy angyali esdeklő én ült volna. Azért szépen helyre- és összerázódtak. Ha csak Tohr és Sen'ki kapcsolatát nézzünk, a négy évszak nekem pusztán pár napnak tűnt, ezért is olvasom el hamarosan megint, lassabban ;)
John Matthew és Xhex: nem hittem volna, hogy így alakul a kettejük sorsa, de sebaj. A lényeg, hogy újra együtt vannak. Az új/régi munka miatt legalább Trez és iAm is visszatért. Talán az Árnyékokról többet is megtudunk hamarosan. Csak győzzük kivárni...
Qhuinn és Blay: végre elindultak valamerre! Ezt is megéltük :) Teret kell engedni a többieknek is, imádom a srácokat, de túl sokat szenvedteti őket Ward. Próbáltam kitalálni mi lesz Saxtonnal, de még nem sikerült rájönnöm.
Layla kezd talpraesett lenni, és ez a változás nagyon tetszett! Jelentem, ebben a könyvben sikerült megkedvelnem. Már nem az a tündi-bündi-mindent-meg-kell-tennem-amit-kérnek leány, hanem végre kezd élni.
Assail: erősen Rehv beütésű... és nem csak a tevékenysége miatt, hanem a beszéde, szófordulatai miatt is. Nektek is feltűnt? 
A saját keze által szenved a helyes ok miatt. A vérét ontja azért, akit oly súlyosan megsebesített.
A következőkkel lehet sokan nem fogtok egyetérteni: Xcor. Ő egy igazán érdekes karakter lett számomra! Hol kezdi magát megkedveltetni, hol el szeretnénk őt földelni. Én mégis azon kevesekhez tartozom (vagy csak egyedül vagyok?) aki kedveli. Na nem a királlyal szemben elkövetett tettei miatt, vagy Thore húgával kapcsolatban. Mert akkor pont nem :) DE ő is olyan mint a többi testvér... valahol mélyen legbelül. Csak szegénykém le van maradva pár évvel. Oké! Pár évtizeddel vagy évszázaddal. Vegyük figyelembe, hogy mégiscsak a Vérrontó (a legnagyobb seggfej) mellett nevelkedett, nem? Ward olyan mélyen belelökte most a kútba, hogy nincs aki kiszedné/emelné perpillanat onnan. De ennyi erővel az elit is mellé kerülhetne. Róluk miért feledkezünk meg? Akkor tüntessük el őket is, én azt mondom! Szóval remélem lesz egy Layla/Xcor könyv is, persze nem most. Ehhez idő kell, meg kell érnie, mint egy jó bornak, főleg ha Tohr elkapja... de szeretném, hogy kibontakozzon ott is valami életképes.
Kérlek, kérlek Ward néni, írd meg nekem. Ne nekem kelljen kitalálni  *könyörögve néz*
Xcor, Throe, Zypher, Balthazar és Syphon. Hmmm. Ki tudja mit hoz a jövő? Lesznek még itt érdekes történések. A többi testvér, felek is szerencsére szerephez jutottak. Nem úgy, mint Payne könyvében, ez plusz pont.
Aztán gondolkoztam egy ideig a dolgon, és úgy döntöttem, hogy inkább visszatérek a Földre, hogy itt hajtsak végre jó cselekedeteket, mint hogy ott maradjak fent, a felhők közt. Mert, tudod, azt hiszem, elkezdtem valamit, és ez a könyörületes szarság jól áll nekem. Mellesleg a mennyországban nincs Oprah.  
Nem utolsó sorban ott az én drága angyalom, Lassiter. A mi közös történetünk mindenesetre a hosszú szünet után folytatódni fog 2013-ban, az már biztos! Most sem okozott csalódást, de reméltem, hogy többet lesz benne. Eddig úgy voltam vele, hogy ideje lenne az ő könyvével is foglalkozni, de nem... még nagyon nincs itt az ő ideje. Addig itt van Murhder, Assail, és Layla. Arról nem is beszélve, hogy a Lover at Last-ben illene pár női karaktert behozni, mert vészesen kifogyunk belőlük :( Most így ezek jutottak eszembe...
Abszolúte körbeölelt az egész, olyan eseménydús volt a történet. Amint véget ért, megszületett a döntés (hozzáteszem nem volt nehéz) hogy bármennyire is szeretem LadyA fordítását, de angolul folytatom, ha tudom. Persze, megveszem így is, meg úgy is, mivel szeretem sokszor elolvasom a részeket. Most pedig megyek és elolvasnom ki mit írt róla.

Megjegyzés küldése

  1. Assail nekem is nagyon hasonlít Rehv-re, de nem tűnik nagyon megkedvelhető karakternek, de majd Ward erről biztosan gondoskodni fog. :)
    Xcor-t nem kedvelem, és nem is szeretném, de ahogyan mondod, valahol mélyen ő is olyan, mint a többi testvér.
    Layla/Xcor könyv szerintem itt kezd kibontakozni, de biztosan szenvednek még egy ideig.
    Q/B-t akarooooook most!!!! :D

    VálaszTörlés
  2. Mintha valahol azt írta volna Ward, hogy Assail az egyik kedvence, nem? Biztos ütős története lesz, kicsit olyan magányos farkas még :D
    De hosszú lesz ez a három hónap :(

    VálaszTörlés

 
Top