David Baldacci: Az elnök családja

David Baldacci: Az elnök családja
King and Maxwell #4
First Family, 2009
Kiadó: Európa, 2012
Oldalszám: 590
Fordító: Vraukó Tamás

Az amerikai elnök nyaralójában, Camp Davidben gyerekzsúr zajlik, a first lady unokahúga ünnepli tizenkettedik születésnapját. Remekül érzik magukat a résztvevők, ám a nap szörnyű véget ér: a kislányt elrabolják, édesanyját meggyilkolják. A titkosügynökből lett két magánnyomozó, Sean King és Michelle Maxwell történetesen éppen ott tartózkodnak, de nem akarnak belekeveredni az ügybe és magukra haragítani az FBI-t. A first ladyt különös, régi kapcsolat fűzi Seanhoz, akit végül rábeszél, hogy kutassák fel az elrabolt kislányt. Miközben Michelle még gyermekkora démonaival küzd, a páros nekilát a nyomozásnak, ám mindenütt falakba ütköznek, és egyre érthetetlenebbé válik az eset. A teljesítőképességük határáig hajszolják magukat, mert mindkét oldalon különféle erők sorakoznak fel ellenük, és egyre nehezebb eldönteni, ki a barát, és ki az ellenség.

A nő ráérősen lépkedett. Végig az utcán, bal forduló, kétsaroknyit egyenesen, aztán jobb felé. Rövid várakozás az egyik kereszteződésnél, valamivel hosszabb a következőnél. Csak megszokásból, mert a fejében lévő radar nem jelzett veszélyt, így kissé megszaporázta a lépteit. A kései időpont ellenére voltak még járókelők az utcán, de őt észre sem vették. Úgy haladt tova, mint a szellő: érezték, de nem látták.

King és Maxwell rajongó vagyok. Menthetetlen, és elfogult. Ez volt a beismerés, és nem, nem akarok kigyógyulni belőle :)
Köszönöm még1x Light_House a könyvcserét!
Egyszerűen letehetetlen volt. Ez egy nem mindennapi történet egy elsőrangú írótól. A sorozat negyedik kötete magasan kiemelkedik a többi rész közül.

Ne ítélj elsőre! Ezt már rég megtanultam a szerző regényeinek olvasása közben. Már az elején tudjuk, hogy kik a jók és kik a rosszak, de a gonosz nem mindig gonosz, és a jó sem mindig jó. Mindenkinek két arca van, de van ki ezt örökre elrejti mélyen legbelül, s van akinek ez nem sikerül. Igazi Baldacci könyv, telis-tele elméletekkel, sok-sok hazugsággal, izgalommal. Sean és Michelle belekeverednek az elnöki családot érintő emberrablási ügybe, és szokásukhoz híven jól felkavarják az állóvizet. Sean továbbra is a hallgatás nagymestere, de Michelle-nek végül sikerült kiszedegetni belőle az elnök feleségéhez fűződő múltbéli kapcsolatának rejtelmeit. Közben ott van a saját bonyolult élete is, mivel édesanyját meggyilkolják és a nyomok az apjához vezetnek. Egy rendőrcsaládban ez nehéz és végzetes döntéseket eredményezhet.
Sam Quarry elrabolja Dan és Jane Cox, az elnöki pár unokahúgát a 12 éves Willát. Okkal teszi, de nem is ő a legnegatívabb figura a történetben. Kicsit Hummel tábornokra emlékeztet a Szikla című filmből, aki ellenség, de nem lehet nem kedvelni. Egy emberrabló, aki bár szégyenli magát a kislány előtt, de nem bánja meg tetteit, hiszen a bosszú vezérli. Szép lassan letisztul a kép olvasás közben és a felénél már sok mindent lehet sejteni. Mindig van benne egy újabb és újabb csavar, és Mr. Sam lányával kapcsolatosan is csak a legvégén nyernek értelmet az események. Kíváncsi vagyok mi lesz a jövőben a kisfiú Gabriellel, akit ez a cseppet sem átlagos páros magához vett. A jól megszokott humoros beszólások most is megvoltak, és még mindig ugyanúgy szeretnek kötözködni a Titkosszolgálat és az FBI embereivel ha ellenállásba ütköznek :) Imádtam, és tiszta szívvel ajánlom mindenkinek a könyvet, aki izgalmas krimit szeretne olvasni.

Az viszont továbbra is érthetetlen számomra, hogy mi volt az a baki, amit a kiadó az első könyvismertetőnél elkövetett. A legnagyobb spoilert tartalmazza a történetre nézve, de szerencsére javították és legalább a könyvön az eredeti fülszöveg lett megadva.

Kedvenc idézet(ek): ez itt mind, de ide is írtam párat...

Mindenkinek van hová mennie. Csak van, akinek tovább tart rájönnie, hová is menjen.

– Igazán büszke voltam rád az előbb.
– Fölösleges. Épp most tettük ellenségünkké a világ két leghatalmasabb ügynökségét.
– Csak nagyban érdemes játszani.

– Nem inkább azzal az üggyel kéne foglalkoznia?
– Én nő vagyok.
– Vagyis?
– Vagyis, a férfiaktól eltérően, egyszerre több dologgal is tudok foglalkozni.

– ... Egyszer majd én is akarok írni egy könyvet.
– Hát, Isten a tanúm, van elég szó a fejedben egy könyvhöz, és gyakran gyorsabban jönnek ki, mint ahogy hallgatni bírom.

– Terrorizmusról szó sem volt. Bűncselekmény történt, és én voltam az áldozat.
– Harminchét golyó ütötte lyuk volt az autóján, Mr. King. A mi szabályzatunk szerint az terrorista cselekmény.
– Maguk a golyók száma szerint kalkulálnak?

– Mr. Dutton… – próbálkozott újra az ügynök.
– Na, ide hallgasson, barátom. Én csak azért vagyok itt, mert a nővérem azt mondta, hogy így lesz jó. Értékelem is. De a helyzet az, hogy ez itt Amerika, és én akkor sétálok ki innen, amikor csak akarok, és maga nem tehet ellene semmit. Úgyhogy menjen, és lógjon a gyerekeimmel, vagy szívjon el egy cigarettát, amíg én beszélek ezekkel az emberekkel, világos?
– Erről értesítenem kell a first ladyt – csattant fel az ügynök.
– Értesítse. Lehet, hogy magának ő a first lady, de nekem a nővérem, és én gyermekkorunkban fejenként egy dolcsiért hagytam, hogy a haverjaim megnézzék a bugyiját.