Lassiter
Sorozat: Fekete Tőr Testvériség
- jelenleg még nincs saját könyve -
- jelenleg még nincs saját könyve -
Szerző: J. R. Ward
Kicsit megkésve, de visszarázódva a körforgásba meghoztam a következő kedvenc könyves pasimat :)
Biztos vagyok benne, hogy ez az a sorozat, amit az olvasóim 90%-a mérhetetlenül imád, 8%-a szimplán csak szereti, a maradék kettő pedig vagy nem hallott/olvasott még róla, vagy ez nem az ő műfajuk.
Éveken keresztül Rehvenge volt a favoritom a férfi karakterek közül, de ma már a kis szárnyas minden lében kanál angyalka elrabolta a szívem.
Első megjelenése a Megváltott szeretőben volt, ahol is egy igencsak furcsa, de örökre szóló barátság vette kezdetét. A lenti részletben a külsejéről mindent megtudunk, ezért sem írtam le fentebb, ahogyan az előző posztoknál. Kimondhatatlanul várom már Lassiter könyvét, hiszen a sok titokzatosság mellett ami körülveszi őt, azért a jó hangulat és a vicces jelenetek garantáltak lesznek. Itt egy kis BDB zenelista is hozzá J. R. Ward honlapjáról:
Lassiter első jelenete:
Fent északon, az Adirondack-hegységben, egy barlang mélyén, a Black Snake Parkban, a férfi, aki két nappal korábban hajnalhasadás előtt összeesett, nem értette, hogy lehetséges, hogy rásüt a nap, mégsem lobban lángra. Vagy lehet, hogy már az Árnyékban van?
Nem... ez nem lehet az Árnyék. A fájdalom és a kín, amit a testében érez, valamint a hasogató fejfájás túlságosan is hasonlított ahhoz, ami a földön kínozta.
Akkor hogy lehet, hogy süt rá a nap? Meleg fényében fürdött, mégsem égett el a teste.
Istenem, ha ez a „vámpírok-nem-bírják-a-napot" hiedelem csak hazugság, az egész faj csupa idiótákból áll!
De várjunk csak! Nem egy barlangban volt? Akkor hogyan érhetnek el hozzá a nap sugarai?
– Edd ezt meg! – mondta a napfény.
Na jó, ha ragaszkodik ahhoz a gondolatmenethez, hogy életben maradt – bármennyire valószínűtlennek tűnt is jelen pillanatban – akkor most biztosan csak hallucinál. Mivel az, ami szeme előtt megjelent, egy hamburger volt, ami ugye tiszta képtelenség, nem igaz?
Hacsak nem mégis meghalt, és az Árnyék bejárata nem az aranykapu volt, hanem a sárga M betű.
– Nézd – mondta a napfény – ha az agyad elfelejtette, hogy kell enni, csak nyisd ki a szád, én meg betömöm ezt a kaját, és megnézzük, hogy a fogad emlékszik-e még, mi a dolga.
(...)
– ...haza kell menned.
– Nem...
– Nos, akkor nem leszünk jóban, te meg én – dörmögte halkan a napfény. Eztán olyan susogó hangot lehetett hallani, mint amikor egy hatalmas termetű személy leguggol vagy letérdel. – Te vagy az a szívesség, amit viszonoznom kell.
A férfi elfintorodott, és hangosan beszívta a levegőt, majd rekedten azt nyögte.
– Nincs hová mennem. Nem kell szívesség.
– Ezt nem te döntőd el, haver. És nem is én. – Úgy tűnt, mintha a napfény megrázná a fejét, mivel az elmosódott árnyékok, amelyeket a barlang falára vetett, lassan ide-oda imbolyogtak, mintha hullámzanának. – Sajnálatos módon vissza kell téged szállítanom oda, ahová tartozol.
– Nem jelentek számodra semmit.
– Egy tökéletes világban ez igaz lenne. Ám sajnos ez itt nem a mennyország. Távolról sem az.
A férfi ezzel abszolút egyetértett, ám az egész hazamenetel dolog nem tetszett neki. Amikor az ételből nyert energia szétáramlott a testében, összeszedte annyira az erejét, hogy felüljön, megdörzsölte a szemét, és...
A napfényre bámult.
– Ó... a pokolba!
A napfény komoran bólintott.
– Hát, körülbelül ott érzem magam jelenleg, de a helyzet a következő. Két választás áll előttünk: mehetünk a könnyebb úton, vagy akár a nehezebben is. Tőled függ. Ámbár szeretnék rámutatni, hogy ha a segítséged nélkül kell megtalálnom azt, hogy hol van az otthonod, az rendkívüli erőfeszítést igényel a részemről, ami piszkosul nagy meló.
– Nem megyek oda vissza! Soha!
A napfény beletúrt hosszú szőke-fekete hajába. Aranygyűrűk csillogtak az ujjain, arany fülbevaló a fülében, piercing az orrában, és egy lánc a nyakában. Ragyogó fehér, pupilla nélküli szeméből csak úgy sütött a harag, a világító fehér szivárványhártyát körülvevő élénk, kék körvonal pedig mélykékben játszott.
– Rendben. Szóval a nehezebb utat választottad. Jó éjszakát, haver!
Miközben minden elsötétült előtte, a férfi még hallotta, hogy a bukott angyal, Lassiter, halkan azt morogja maga elé.
– Seggfej.
~ Megváltott szerető, 558. oldal
(Lover Enshrined, 2008)
Megjegyzés küldése