0
Jennifer Ashley: The Untamed Mackenzie
Highland Pleasures #5,5
Kiadó: InterMix, 2013.09.10.
Oldalszám: 194
Angol nyelvű e-könyv

FÜLSZÖVEG

Lloyd Fellows’ small fists beat into the dirty face of the older boy, bloodying the mouth that had taunted him. Your mum’s a whore, your dad was a scabby old man, and you’re a bastard, a bastard.

Szeptember első, és igazán várós könyve a Mackenzie családsorozat folytatása, azaz Lloyd Fellows regénye volt számomra. A megjelenés napja hatalmas nagy felkiáltójelekkel került a naptáramba :)
Kétszer kellett nekifutnom a történetnek, mert rögtön az elején kapunk egy kis részletet Lloyd szomorú gyermekkorából, ami nagyon megérintett. Végül félretettem, és másnap előről elkezdtem az egészet.
Ez a regény két szenvedő, néma szerelmes története. Igen, jól olvastátok: két olyan szereplőről van szó, akiknek fejét legszívesebben egymásnak ütöttem volna, mert mindketten szeretik a másikat, mégis olyan mélyen hallgatnak, mint a sír... de menjünk is vissza a kezdetekhez.
Lloyd, mint tudjuk valójában Kilmorgan hercegének törvénytelen gyermeke. A férfi tisztában van vele gyermekkora óta, hogy ki is az ő apja. A rengeteg harag és düh, ami felgyülemlett benne az évek alatt, megkeseredett szívű skóttá tette. Lloyd mindig is kívülállónak érezte magát a családban, próbálta a távolságot tartani, amit a testvérei a Mackenziek nem igazán hagytak meg neki, amióta megtudták, hogy ki is ő valójában.
Lloyd-ot a közelmúltban nevezték ki főfelügyelőnek, ő nyomoz a különleges halálesetek után Londonban, amit úgy ismer, mint a tenyerét. Egy nap a munkásosztályból érkezett férfit egy társasági összejövetelen történt halálesethez küldik, ahol a gyanúsított kiléte nem más, mint sógornője húga, az ő titkos szerelme.
Lady Louisa Scranton a családjukat ért botrány után férjet keres. Egy kerti partin ajánlatot kap Hargate püspöktől, ám akad egy kis probléma. Az ajánlat zsarolásba van csomagolva, majd a püspök holtan esik össze. A fő gyanúsított Louisa lesz, amint kiderül, hogy a férfit megmérgezték.
A társaság a lány letartoztatását akarja, Fellows azonban érzi, hogy ártatlan. Minden bizonyíték rá mutat, így hazugságra veszi rá, hogy biztonságban legyen, amíg rájön a gyilkos kilétére.
A Mackenzie családi karácsonyi történetében elcsattant csók óta vártam már ezt a regényt, akkor csak úgy szikrázott köztük a levegő. Bár a szereplők különböző társadalmi rétegben mozognak, mégis az írónő megtalálta nekik az arany középutat. Nem szeretném összehasonlítani a többi résszel, mert ennek is megvan a saját varázsa, de kétségtelen, hogy nem ez a legerősebb története. Igaz, hogy az oldalszámot tekintve nagyon rövidke a többihez képest, de Daniel regénye előtt (ami október 1-én jelenik meg) nagyon jólesett felvezetésnek. Hosszú volt ez a január óta tartó ashleymestes  időszak, így minden morzsaszemre azonnal rátapadok, ami velük kapcsolatos.
Lloyd tipikusan az a férfi, akinek nincs szüksége senkire. Olvasás közben mégis teljes értékű családtagként tekintettem rá, nem számított hogy törvénytelen. Azt pedig már két rész óta tudni, hogy Louisa és ő igazán egymáshoz illenek. Amin meglepődtem, hogy az előzményeket olvasva ez nem olyan erotikus, mint a többi, egész visszafogott lett.
Adott egy kis pluszt az egésznek, hogy Hartnak és Lloydnak volt közös jelenete: az elején és a végén is, így lett kerek egész. A mellékkarakterek közül leginkább Aimee és Daniel részei lettek a kedvenceim, őket változatlanul imádom! A végén természetesen minden titkok kiderül. Nem szabad kihagyni ezt a novellát sem, a The Wicked Deeds of Daniel Mackenzie fejezetekhez meg csak ennyit tudok hozzátenni: mostkellnekemderögtön!
Jennifer Ashley a napokban megírta - emlékeztetve mindenkit -, hogy Daniel könyve még nem az utolsó a sorban! Jön a két McBride testvér, plusz egy Mackenzie ős is: bizonyos Malcolm, aki ellopja a menyasszonyát egy angol családtól. A sorozat lezárásaként pedig egy újabb családregényt tervez, ami kicsit előrébb jár majd az időben.
Nehéz búcsú lesz, ám ha hasonlót kapunk, mint a karácsonyi ajándékkötet, akkor én maximálisan elégedett leszek. Aztán ki tudja, mit tartogat még a jövő?! ;) A sorozatlista ide kattintva is elérhető.

Kedvenc jelenet/idézet:

Louisa, still ensnared by the kiss that hadn’t happened, stared at the bottle uncomprehendingly. “What is that?”
“That is what I am asking you.” Fellows’ voice was harsh. 
“I don’t know.” Louisa held up her hands. “It isn’t mine.” 
“It was in your pocket.” His gaze grew even colder.
“You must have put it there then. I certainly didn’t.”
“Louisa.” Fellows lifted the small bottle in front of her face. “I need you to explain this to me.” 
“I didn’t put it there,” Louisa repeated in desperation. “I cannot help it if you don’t believe me. I
don’t even know what it is.”
“It’s a perfume bottle,” Fellows said. “But this is not perfume.”
“I can see that it’s a perfume bottle. How do you know it’s not perfume inside it?” “Wrong consistency.”

“Be kind to her, Papa,” Aimee said. “She’s afraid people will accuse her of poisoning the bishop.”
Aimee was five years old, nearly six. (...)
Mac stared at Aimee now in surprise. “Where did you hear talk like that, wee girl?”
Aimee returned his look without blinking. “You and Mama. And a few ladies who came to visit Mama yesterday. I hid in the second drawing room and listened to them talk. I like to look at the ladies in their dresses. Some of them are beautiful, though Mama’s dresses are the prettiest.”
Mac had his mouth open. On a big man wearing a kerchief, the expression was comical. “Aimee . . .”

“What’s the matter, Uncle Fellows?” a voice said beside him. “You look like someone has just punched you in the gut.”
Daniel Mackenzie, Fellows’ tall nephew, had stopped next to him, a glass of whiskey in his hand. Daniel already had the hard look of his father, Cameron, though his lanky body still showed his nineteen-year-old youth.
“Or maybe punched you in the face,” Daniel continued, casting a critical eye over Fellows’
bruises. “I take it the other bloke looks worse?”
Fellows’ gaze went back to Louisa. “The other bloke is in Newgate awaiting trial. And, yes, he looks worse.”
Daniel chuckled. “Good for you. A villain, is he?” 
“One of the worst. Don’t waste sympathy on him.”
“I’ll take your word for it.” Daniel turned to look where Fellows’ attention had been dragged. “Ah. That explains the gut blow.”
Fellows wrenched his gaze away from Louisa again. “What the devil are you talking about?” 
“I’m not a fool, Uncle. Our Louisa is beautiful. Why wouldn’t you fall for her?”

Louisa and her partner whirled closer to the corner in which Fellows and Daniel stood. Daniel lifted his whiskey glass in salute. Louisa smiled back at him, then her gaze landed on Fellows.
Her smile vanished, and the light drained from her face as though someone had extinguished a lamp. She stumbled. The gentleman with her caught her, so smoothly no one but Fellows and Daniel saw the near fall.
The gentleman said something to her, and Louisa laughed. The light returned, she spun away from
Fellows, and resumed the dance.
Fellows felt as though someone had crushed all the air out of him. He might as well be lying at the bottom of a pile of bricks, with no hope of clawing his way out.
When he could manage to speak again, Fellows asked sharply, “Who is he?”

Megjegyzés küldése

 
Top